Iliotibialis szalag szindróma (ITBS)

Az iliotibiális szindróma (ITBS) elég gyakori sérülés a futók körében. A fájdalmat a páciensek égő érzésként írják le.

Korábbi kutatások azt feltételezték, hogy az ITBS oka az ITB oda-vissza csúszkálása a combcsont külső felszínén (traumatizálva ezzel az alatta lévő bursát), a legutóbbi kutatások szerint azonban az ITBS-nek más oka van.

Fairclough MRI-vel vizsgálta pácienseit, s kiderült, hogy ami elsőre az ITB előre-hátra csúszkálásának tűnik térdhajlítás közben, az valójában csak a combpólyafeszítő izom (TFL) és a nagy farizom (m. gluteus maximus) változó feszülésének játéka.

Amikor a térd nyújtva van, a TFL nagyobb erővel hat az ITB-re, mint a nagy farizom, így ilyenkor az ITB elülső része húzódik jobban, majd amikor a térdet 30 foknál jobban behajlítjuk, akkor már a nagy farizom hat nagyobb erővel az ITB-re, ezáltal annak hátsó része húzódik jobban. Az erőhatás áttevődése az elülső rostokról a hátulsó rostokra adja azt az illúziót, minta az ITB előre-hátra csúszkálna.

Michaud szerint az ITBS-nél jelentkező fájdalom oka inkább enthesopathia (az ín tapadásának környékén jelentkező fájdalom, gyulladás) lehet, hasonlóan ahhoz, mint amikor az Achilles-ín tapadásánál jelentkezik érzékenység, ill. a fájdalom forrása lehet még az idegekkel sűrűn behálózott, zsíros szövet folyamatos, ismétlődő nyomása az ITB alatt.

Fairclough-ék a legtöbb szakirodalom által említett gyulladást cáfolják, szerintük maga az ITB nem gyulladt és nincs bizonyíték bursitisre vagy gyulladásra a külső vaskosizom (m. vastus lateralis) környékén sem.

A lehetséges biomechanikai okok feltérképezéséhez Ferber és társai 3D-s mozgásanalízist végeztek 35 futón, akik mind ITBS-sel szenvedtek és összehasonlították az előláb, a térd s a csípő mozgását 35 egészséges, korban hozzájuk hasonló futóval. A sérült csoportban jelentősen nagyobb volt a térd berotációja és a csípőízületi közelítés mértéke, miközben az előláb pronációjában nem volt jelentős különbség. Valójában az ITBS-sel szenvedő futóknál az előláb everziója (boka befelé billenése) valamivel kisebb volt, mint a kontroll csoporté, ami alapján azt gondolhatjuk, hogy ez a típusú sérülés inkább magas boltozatú futókat érint (saját tapasztalatom ezt nem igazolja).

Mivel az ITB nagyon erősen tapad a combcsont alsó végéhez, a túlzott csípőízületi közelítés a támaszkodó fázis alatt (a sarok talajra érkezésétől a láb talajról való elemelkedéséig tartó fázis) növeli a nyúlási feszülést a szalag teljes hosszában, miközben a megnövelt térd berotáció megnövekedett torziós feszülést okoz az ITB térd felőli végén. És ennek a két dolognak a kombinációja (nyújtás felül + torziós feszülés alul) megnöveli az ITB nyomását a térd külső része felé. S mivel nem volt különbség a térd hajlításának legnagyobb szögében, Michaud egyet ért Fairclough kutatásával és ő is megkérdőjelezi azt, hogy az ITB előre-hátra csúszik térdhajlítás közben.

A részletes 3D-s mozgásanalízis alapján Ferber és kollégái azt mondják, hogy a csípőízületi távolítók és kirotátorok erősítése fontos szerepet játszhat az ITBS kezelésében. Ez megegyezik Fredrickson kutatásával, aki megmutatta, hogy egy hat hetes csípőízületi távolító gyakorlatos erősítés 51%-kal növelte az izomerőt és a 24 futóból 22-nél teljesen meg is oldotta a problémát!

Az erősítő gyakorlatok fontos szerepet játszhatnak az ITBS kezelésében, ugyanakkor alapvető fontosságú a csípőízületi távolítók flexibilitása is, mert a TFL, a középső farizom és a nagy farizom feszessége növelheti az ITB-re ható erőket.

Egy kísérlet során Falvey és társai boncolás közben nyúlásmérőket helyeztek húsz darab, frissen elhunyt testbe és megnézték, hogyan reagál az ITB három különböző irányú nyújtásra. Szintén megmérték a TFL / ITB aponeurosis rugalmasságát is UH-gal, amikor sportolók csípőízületi távolítójának csúcsösszehúzódását nézték.

Megállapították, hogy az ITB különösen merev és ellenáll a nyújtásnak, mivel max. 0.2%-ot nyúlt a csúcsterhelés során. Az ITB szalagban található fasciális rész extrém rugalmatlansága miatt Michaud azt vallja, hogy az ITBS azon kezelési módjai, ahol a feszülést direktben az ITB-n próbálják csökkenteni, nem megfelelőek, mivel nem az okot kezelik, hanem a tüneteket!

Michaud szintén megállapítja, hogy a hatékonyság érdekében az ITB izmos részében a feszülést masszázzsal vagy triggerpont technikákkal lehet csökkenteni.

Ahogyan több tanulmányban is megtalálható, a mélyszöveti masszázs, kiegészítve az otthoni gyakorlatokkal, (pl.: SMR-henger; TFL nyújtása fasciagolyóval vagy golflabdával) gyorsabb és hatékonyabb nyújást eredményez.

Bach Tamás sportmasszőr,

Bach Tamás sportmasszázsterapeuta,

mTm Stúdió,

mTm Sportmasszázs Stúdió,

Bach Tamás mTm Stúdió